Újraindultak az egyeztetések a magyar helyreállítási tervről

Brüsszelben szeptember 16-án, csütörtökön jelentették be a máltai nemzeti helyreállítási tervről folyó tárgyalások lezárását, amelynek eredményeként a tanácsi jóváhagyástól függően a szigetország 316,4 millió euró vissza nem térítendő támogatásban részesül majd az RRF-ből. 

A máltai tervvel már 19-re emelkedett a Brüsszel által jóváhagyásra javasolt nemzeti tervek száma. Eze közül 18 már a pénzügyminiszteri tanácstól is megkapta a zöld jelzést, és 12 országnak már a 13%-os előleget is leutalták. 

Két kormányalakítással küszködő tagállamtól, Bulgáriától és Hollandiától még várják Brüsszelben a nemzeti tervek benyújtását, miközben a maradék hat tagország – Magyarország, Lengyelország, Románia, Észtország, Finnország és Svédország – beruházási és reformtervei még jóváhagyásra várnak. 

Közülük is főleg a magyar és a lengyel tervről folyó egyeztetések tűnnek problematikusnak, miután az Európai Bizottság mindkét esetben jogállami vonatkozású garanciákat is kér az EU pénzügyi érdekeinek védelmére hivatkozva. Varsó esetében Didier Reynders, az Unió igazságügyi biztosa a Financial Timesnak nemrég adott interjúban világossá tette, hogy Brüsszel mindaddig nem fogja elfogadásra javasolni a tagállamoknak a lengyel tervet, amíg Lengyelország nem hagy fel az uniós jog elsődlegességének megkérdőjelezésével.

Magyarország esetében túlnyomórészt a korrupció-ellenes, illetve annak megelőzését szolgáló intézkedések körül kialakult vita tartja fel az egyeztetések lezárását, amelyek a nyári szünet után értesüléseink szerint pénteken telekonferencia formájában folytatódtak.

A tárgyalások nyáron lényegében ott jutottak holtpontra, hogy az Európai Bizottság nem tartotta kielégítőnek a kormány válaszát azokra az általa javasolt intézkedésekre, amelyek Brüsszel szerint a helyreállítási forrásokkal való visszaélések kockázatát nagy mértékben csökkentené. Budapest ugyan tett bizonyos engedményeket, de ezeket a Bizottságnál egyrészt keveslik, másrészt a konkrétumokat és a számonkérhetőséget is hiányolják belőlük. Nem érik be például egy cselekvési terv elfogadásának ígéretével, vagy azzal, hogy a kormány éves jelentésben számoljon be annak végrehajtásáról. 

A Bizottság tehát többet vár és a kormány által tervezett intézkedések tartalmával is elégedetlen. Enélkül – mutattak rá a lapunknak nyilatkozó források – a testület biztosan nem fog rábólintani a tervre, mert nem akarja a felelősséget vállalni az esetleges későbbi problémákért, többek között az Európai Számvevőszék előtt. 

A kötélhúzás tehát elsősorban a korrupciós kockázatok és azok kezelése körül zajlik, és a Bizottság számára jogállami vetülete is van, mégpedig az igazságszolgáltatás függetlenségén és az ügyészség tevékenységén keresztül, amelyet az európai szemeszter keretében 2020-ban és a 2019-ben elfogadott országspecifikus ajánlások is tükröznek. 

„A vizsgálati és ügyészségi tevékenység kevésbé tűnik hatékonynak Magyarországon, mint a többi tagállamban. Nincs határozott és szisztematikus fellépés a magas szinten elkövetett korrupció üldözésére. A vizsgálatok lezárására vonatkozó határozatok tekintetében az elszámoltathatóság továbbra is aggodalomra ad okot, mivel nincs hatékony jogorvoslat az ügyészség azon határozatai ellen, amelyek arról rendelkeznek, hogy nem indul büntetőeljárás a vélelmezett bűncselekmény esetében. Az információhoz való hozzáférés korlátozása akadályozza a korrupció elleni küzdelmet” – áll például a 2020-as tanácsi ajánlásban. 

Ezeket az ajánlásokat eddig nem lehetett bevasalni a magyar kormányon, mert nem rendelkeznek kötelező jogi erővel. A helyreállítási eszközről szóló rendelet azonban a források lehívásának előfeltételévé tette és így az eddig erőtlen ajánlásoknak egyszerre „foguk” lett. 

A rendelet értelmében a tagállamoknak az országspecifikus ajánlások (CSR) „számottevő részhalmazát” kell bevállalniuk és végrehajtaniuk, amelyek „hatékonyan kezelik a kihívásokat”. Nem elég tehát a CSR-ok jelentős részének végrehajtását felvállalni, de gondoskodni kell azok hatékony végrehajtásáról is. 

Hogy mi minősül számottevő részhalmaznak, ráadásul hatékonynak, az az Európai Bizottság értelmezésén múlik. A jelek szerint, ami az Orbán-kormánynak sok, az Brüsszelnek viszont kevés, és az a kérdés, hogy lehet-e közelíteni egymáshoz a kettőt. 

Az idő látszólag egyik félnek sem sietős, és ha csak Budapest hozzáállásában nem áll be a következő napokban látványos fordulat, a tárgyalások valószínűleg nem érnek véget a megcélzott szeptember végi dátumig. 

Az utóbbi napok lépéseiből, mindenekelőtt a magyar hitelfelvételből arra lehet következtetni, hogy a kormány sem készül a vita gyors rendezésére. Van ugyanakkor egy körülmény, amely miatt Magyarországnak mégsem lehet teljesen mindegy, hogy idén, vagy csak jövőre zárul le a folyamat. A rendelet értelmében ugyanis, ha 2021-ben nem születik meg a tervet jóváhagyó tanácsi döntés, akkor a jövő évre átcsúszó terveknél a 13%-os előlegfizetés lehetősége megszűnik. Ami azt jelenti, hogy ha meg is kapja a terv a zöld jelzést, minden egyes kifizetés csak úgy lesz lehetséges, ha a Bizottság az úgynevezett mérföldköveken keresztül ellenőrzi a teljesítést. Ergo akár menetközben is vissza lehet tartani a kifizetéseket, ha nem teljesülnek a korábban rögzített feltételek. 

A Bizottság szempontjából nézve ezért sem mindegy, hogy milyen kritériumokat és intézkedéseket rögzítenek a dokumentumban az uniós pénzügyi érdekek védelmére. 

Ráadásul egyesek szerint éles határvonalat sem lehet húzni a helyreállítási terv jóváhagyási folyamata és a bírósági döntés előtt álló jogállami feltételrendszer között, amelynek alkalmazását von der Leyen bizottsági elnök nyilatkozata szerint már a következő hetekben megkezdik. Ha Brüsszel, mint arra sokan számítanak, úgy véli, hogy a magyar helyzet fellépést indokol, akkor következetlenségre vallana a magyar helyreállítási terv erős korrupció elleni garanciák nélküli jóváhagyása.