Bizottsági alelnök: a migrációs paktum már működik a belarusz határon

Az Európai Bizottság illetékes alelnöke még nem látja ugyan elérkezettnek a pillanatot a migrációs és menekültügyi paktumról szóló általános megállapodásra, de úgy véli, hogy az EU minden egyes nappal közelebb kerül az alkuhoz. Margaríthisz Szhínász az EU-Monitornak és három másik európai lapnak adott interjúban ironikusnak nevezte azt, hogy egyes, a paktum elfogadását ellenző kormányok kétoldalú alapon már a javasolt migrációs szabályokkal megegyező típusú szolidaritást nyújtanak a balti államoknak.

A testület európai életmód előremozdításáért felelős alelnöke – aki Ylva Johansson belügyi biztossal a migrációs dossziéért is felelős – úgy látja, hogy a miniszterek személyes jelenlétét lehetővé tévő járvány utáni időszak és a migrációs nyomás keleti határokon való megjelenése mind olyan tényező, amely valamikor a jövő évben elhozhatja a megállapodást az EU új migrációs és menekültügyi szabályairól. 

„Kelet-Európában létezett egy olyan hozzáállás, hogy ez a déliek problémája, nekünk nem nagyon sürgős a dolog. Ez már a múlté, most már ők is érintettek. Egyre többekben tudatosul, hogy előre kellene mozdulni. Remélem, hogy a szlovén elnökség mindent elkövet majd annak érdekében, hogy jövőre átfogó megállapodásra jussunk a csomagról” – jegyezte meg a Bizottság görög nemzetiségű tagja. 

A belügyminiszterek pénteken találkoznak, és kedvezőnek tűnnek az előjelek, hogy az új menekültügyi ügynökségről szóló tanácsi alkut most egy újabb követheti az Eurodac-rendeletről, amely az ujjlenyomat-vétel szabályait és eszközeit korszerűsíti. Egyezség esetén a hét részből álló migrációs csomagból két jogszabályt már ki lehetne pipálni, ám az alku csak ideiglenesnek tekinthető mindaddig, amíg nem állapodnak meg a teljes csomagról. 

Márpedig a Bizottság alelnöke szerint is a tavaly szeptemberi javaslatok velejéről, mindenekelőtt a felelősség- és a tehermegosztás (szolidaritás) kérdéséről még nem látszik a horizonton a megállapodás.  

Szhínász szerint ugyanakkor ezúttal nem feltétlenül olyan típusú szolidaritásról van szó, mint amilyenre az EU a 2015-2016-os menekültválság idején vágyott. „Ezúttal nem biztos, hogy szükség lesz a menekültek elosztására, mivel az érkezők előszűrése, a külső határok megerősítése és a külső parterekkel kötendő megállapodások következtében egy olyan rendszer állhat fel, amelynek kevesebb beérkezővel kell megbirkóznia” – mutatott rá az alelnök. 

Ezáltal egy olyan szolidaritási rendszer jöhet létre, ahol a déli tagállamok megkaphatják azt a segítséget, amely csökkenti a rendszerükre nehezedő nyomást, a keleti és északi partnerek pedig a szolidaritás más típusaival járulhatnak hozzá ehhez. 

Így a tárgyalási folyamat végén egy olyan megállapodás jöhet létre, amely anélkül könnyít a helyzeten a helyszínen, hogy bárkire is rákényszerítene valamilyen specifikus segítségnyújtást. 

„Amit ironikusnak találok, hogy egyes, a paktumot elutasító kormányok kétoldalú alapon már olyan szolidaritási segítséget nyújtanak másoknak, mint amilyent a migrációs paktum alapján kellene nyújtaniuk. A Litvániának nyújtott magyar segítséget például miért ne lehetne egy európai rendszerbe foglalni”? – tette fel a kérdést Margarítisz Szhínász. 

Hozzátette, még mindig az az általános felfogás az országok körében, hogy ez nem az ő problémájuk, és a javaslatban foglaltak elfogadása politikailag túlzottan „toxikus” lenne. „De, ezen felül kell emelkedni és felül is fogunk” – szögezte le.

A bizottsági alelnök emlékeztetett rá, hogy bár technikailag a szavazatok minősített többségével is el lehetne fogadni a jogszabályokat, a múlt már megmutatta, hogy ez politikailag mennyire mérgező légkört teremtene. Ezért a Bizottság szavai szerint egy olyan megoldás mellett elkötelezett, amely tiszteletben tartja valamennyi érdekelt kormány vörös vonalait. „Az asztalon fekvő javaslat erre képes. Nem állítom, hogy ez könnyű volt az előző javaslattal, de ezzel igen” – vélekedett.