Újraiparosítunk - lesz európai stratégiai autonómia?

Brüsszel, 2023. augusztus 24.

2020 óta az európai gazdaságpolitikákat az állami beavatkozás jelentős növekedése jellemzi. Ezt a politikai változást egy sor sokkhatás váltotta ki: a COVID-19 világjárvány, az orosz-ukrán háború és az USA és Kína közötti geopolitikai ellentéthez kapcsolódó általános nemzetközi feszültségek. Ennek eredményeképpen Európában újra fellángolt a régóta tartó vita arról, milyen mértékben kellene önellátóvá válni a kritikus ágazatokban. A legfontosabb dilemma az, hogyan lehetne megelőzni vagy kezelni az árucikkek és alapanyagok - például a gyógyszerek, a fosszilis energiahordozók, a chipek vagy a kritikus nyersanyagok - ellátási zavarát? Az Európai Unió célja az újraiparosítással a stratégiai autonómia megteremtése.

Az EU célja

Július 25-én informális ülésen találkoztak az Európai Unió országainak felelős miniszterei és uniós biztosok a spanyolországi Bilbaoban. Az ülés célja az ősszel tartandó uniós állam- és kormányfői találkozó döntéshozatali előkészítése volt. A találkozón megvitatták, hogyan lehet tovább erősíteni a közös uniós piacot, és hogyan lehet megteremteni az európai stratégiai autonómiát. Az egységes piac megerősítésére szolgáló intézkedéseknek a következőket javasolták:

Stratégiai függőségek csökkentése
Zöldátmenet gyorsítása
Ellátási láncok diverzifikálása
Uniós ipari kezdeményezések támogatása
A versenypolitika megerősítése

A hangzatos célkitűzések mellett a következő időszakban kiderül, milyen irányban indul el az Európai Unió, milyen formában kívánja megteremteni a stratégiai autonómiát. ~~Egy~~ Az már most látszik, hogy a gazdasági folyamatok a hivatalos, nyilvános döntéshozatal előtt járnak ~~elindultak~~.

Konfliktusok és újjáéledő iparágak

Az Európai Bizottság még februárban hirdette meg az Európai Zöld Megállapodáshoz tartozó ipari tervet, ami az európai vállalatok versenyképességét kívánja megerősíteni. ~~, hivatalosan.~~ Gyakorlatilag az USA-ban a Biden-admisztráció által bevezetett, 370 milliárd dolláros támogatási kerettel rendelkező inflációcsökkentő törvény versenytársának szánták. Németország folyamatosan fogja vissza a Kínába történő befektetéseit, mert kockázatosnak ítéli meg a kölcsönös függőség aszimmetriáját ~~arányát~~. Emmanuel Macron francia elnök pedig számos alkalommal hangoztatta már véleményét az európai stratégiai autonómiáról. A több tagállamban tapasztalható atomreneszánsz mellett, újra-épül az európai hadiipar is, továbbá nemrég írtunk a félvezető- és mikrochipgyártás lehetséges európai megerősödéséről. Mindenesetre a rendkívül összetett kérdésben, tisztázni kellene miként, milyen formában kívánja elérni az EU a stratégiai autonómiát.

Hogyan értelmezhető a stratégiai autonómia?

A stratégiai autonómia eléréséhez először egyértelműsíteni kell(ene) a kifejezés tartalmát. A stratégiai autonómia koncepciója a politikai kommunikációs térben jól hangzik, azonban nem mentes az ellentmondásoktól, különösen mivel végső célja továbbra sem világos. Milyen körülmények között nevezheti magát Európa stratégiailag autonómnak? Ha önellátóvá a fentebb említett kritikus ágazatokban, vagy ha kontrollálja az ellátási láncokat?

A globalizáció során az országok között kialakult a munkamegosztáson és a felek közötti bizalmon alapuló kölcsönös függőség, amelynek szimmetriája minden esetben fontos jellemzője az együttműködésnek. A jelenség alapján a globális szereplők között egymásra utaltság alakult ki, ezért egyik félnek sem érdeke egyoldalúan felbontani a kapcsolatot, miközben az aszimmetrikus függőségi viszonyokon keresztül befolyásolni képesek a másik szereplőt. Erre tökéletes példa, ahogyan Oroszország 2022-ben a háború elindítását követően, megpróbálta kihasználni Európa fosszilis energiahordozóktól való függőségét.

A stratégiai autonómia nem a függetlenség illuzórikus kereséséről szól, hanem a komplex kölcsönös függőségi viszonyok stratégiai irányítása kell, hogy legyen. Az Európai Uniónak és a tagállamoknak két feladata van. Először is meg kell vizsgálniuk, hogy mely területeken vannak kitéve aszimmetrikusan kölcsönös függőségeknek. Másodszor meg kell keresniük a megoldást, hogyan alakíthatók át ezek a kapcsolatok, úgy, hogy ne jelentsenek veszélyt az európai gazdaságra. Az uniós stratégia alkotásnál figyelembe kell(ene) venni, hogy az európai versenyképesség megtartása mellett alakuljon ki az ellátásbiztonság és a válságokkal szembeni ellenállóképesség is.

Ez alapján nem is szükséges Európa teljes mértékű újra-iparosítása, viszont elengedhetetlen a kritikus ágazatok termelésének és beszállítói láncának bizonyos aránya feletti kontroll megteremtése, a partnerek közötti bizalom folyamatos erősítése mellett. Nem szükséges mindenből helyben, a teljes lokális keresletet kielégítve termelni! Viszont a beszerzési források diverzifikációval és szoros partnerségekkel el kell érni, hogy csökkenthető legyen a folyamatok sebezhetősége és ne kerüljünk kiszolgáltatott helyzetbe.