Uniós külpolitika: egyhangúság vagy többség?
Régi vita
Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen 2019-es beiktatásán már megfogalmazta, hogy szorgalmazza az európai közös kül- és biztonságpolitikai döntéshozatali mechanizmus megváltoztatását. A Bizottság elnökének 2024-ig kitűzött célja, hogy az egyhangúság eltörlésével minősített többséggel hozzák meg a tagállamok a külpolitikai döntéseket.
A vitának új lendületet adott idén májusban kilenc uniós tagállam — Belgium, Finnország, Franciaország, Németország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Spanyolország, Szlovénia —, akik közös közleményben jelezték, támogatják az egyhangúság eltörlését a külpolitikai kérdések során.
A vétó eltörlésének támogatói szerint, úgy válhat az Európai Unió globálisan is meghatározó szereplővé, ha gyorsan tud reagálni a világ eseményeire. Véleményük alapján, az egyhangú döntéshozatal akadályozza a hatékony fellépését az Uniónak, így csökkenti a külpolitikai képességeit.
A legújabb fejezete a történetnek, hogy a napokban a német külügyminiszter egy interjúban kifejtette nem tettek le a tervről és az év végéig előrelépést szeretnének. „Úgy vélem, Európának erősebb és egységesebb hangot kell megütnie a világban és gyorsan kell cselekednie. Ezért bátorságot kell vennünk ahhoz, hogy az uniós külpolitikai döntéseket minősített többséggel hozzunk” — jelentette ki Anna Lührmann.
Hogyan lehetne megváltoztatni a döntéshozatali eljárást?
A legkézenfekvőbb megoldás a lisszaboni alapszerződés módosítása lenne, viszont egyben ez a legbonyolultabb, ugyanis ez előtt számos akadály áll. A szerződés módosításról szóló tárgyalások megkezdéséhez a 27 tagállam közül már 14-en egyszerű többséggel elindíthatják a folyamatot, viszont a tárgyalások során a jogilag kötelező érvényű megállapodáshoz minden uniós tagországnak bele kellene egyeznie a változtatásokba. Ezt követően az új szövegezését az alapszerződésnek minden tagállamban ratifikálni kellene, az ehhez — egyes tagállamokban — szükséges népszavazások pedig jelentős kockázatot hordoznak magukban az eljárás kimenetelével kapcsolatban. Emlékezzünk vissza az alkotmányszerződés elutasításához vezető referendumok esetére Hollandiában és Franciaországban 2005-ben. Ezzel ellentétben van egyszerűbb út.
Különleges passarelle klauzula
Az Európai Unió döntéshozatalának rugalmasabbá tétele érdekében bizonyos meghatározott feltételek mellett az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz. 31. cikkének (3) bekezdése) alapján lehetővé teszik a közös kül- és biztonságpolitika eredetileg előírt jogalkotási eljárás megváltoztatását. Tehát, a lisszaboni szerződés módosítása nélkül is bevezethető a minősített többségi döntéshozatal a közös kül- és biztonságpolitika döntések során. A különleges passarelle klauzula bevezetéséhez, viszont szintén a tagállami külügyminiszterek egyhangú döntésére van szükség. Ennek értelmében a döntési mechanizmus megváltoztatásához szükséges utat le lehet rövidíteni — kikerülve a szerződésmódosítást, a népszavazásokat és a ratifikációkat —, viszont a tagállamokat ezzel a különleges eljárással sem lehet megkerülni.