Kohéziós politika: láthatáron a 2027 utánra vonatkozó tervek

Kohéziós források: az EU támogatási alappillére

A mostani tanácsi következtetések hangsúlyozzák, hogy a kohéziós politikának továbbra is az EU egyik fő pillérének kell maradnia, és ennek érdekében kizárólagos célként kell fenntartania az EU gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának erősítését és a regionális egyenlőtlenségek csökkentését.

Az egyenlőtlenségek felszámolása

Az uniós források felhasználásáért felelős miniszterek szerint már a kohéziós politika az EU valamennyi régiójára kiterjed, a kevésbé fejlett régiók számára célzottabb és alkalmazkodóbb támogatást kell biztosítani. Különös figyelmet kell fordítani a vidéki területek, az ipari átalakulás által érintett területek, valamint a súlyos és tartós természeti vagy demográfiai hátrányokkal küzdő régiók - mint például a legészakibb, ritkán lakott régiók, valamint a szigeti, határ menti és hegyvidéki régiók - szükségleteire.

Az Európai Bizottság feladata

Az Európai Bizottság felkérést kap arra a Tanácstól, hogy szisztematikusan vizsgálja meg a legkülső régiók szükségleteit és jogalkotási javaslatainak e régiókra gyakorolt hatását. A Tanács hangsúlyozza továbbá, hogy mérni és értékelni kell a különböző területek sajátos szükségleteit, és foglalkozni kell a régiók problémájával a fejlődés csapdájában.

A Bizottság felkérést kap arra is, hogy dolgozzon ki olyan lehetőségeket, amelyekkel jobban segítheti a régiókat a különböző új kihívások - többek között a demográfiai trendek, a migráció, valamint a zöld és a digitális átállás - kezelésében, és a befektetéseket a növekedésösztönző reformok irányába terelje.

A feljebb említettek mellett arra is felkérést kap a Bizottság, hogy a kohéziós politika és más releváns európai politikák és kezdeményezések közötti kiegészítő jelleget már a tervezési fázistól kezdve biztosítsa, és könnyítse meg a régiók közötti együttműködést támogató programok közötti operatív koordinációt.

Mik lesznek a kohéziós politikát meghatározó alapelvek?

Emlékeztetve a kohéziós politikának a közelmúltbeli válságok kezelésében játszott döntő szerepére, a Tanács úgy véli, hogy a kohéziós politikának képesnek kell lennie alkalmazkodni az új fejleményekhez és váratlan eseményekhez, ugyanakkor meg kell őriznie hosszú távú átalakító jellegét és strukturális célkitűzéseit.

A Tanács emlékeztet továbbá a megosztott irányítás és a partnerség elvének fontosságára a kohéziós politika szempontjából, valamint arra, hogy a kohéziós politika kialakítása és programozása során biztosítani kell a helyalapú megközelítést. Ösztönzi a kohéziós politika irányításának további egyszerűsítésére irányuló erőfeszítéseket, ugyanakkor magas szintű normákat biztosít a csalás és a korrupció megelőzésére és az ellene való küzdelemre.

Mire számíthatunk a jövőben?

A kohéziós politika az elkövetkező években várhatóan alapvetően megváltozik. Olybá tűnik azonban, hogy vannak bizonyos kulcsfontosságú elvek, amelyeket a legtöbb érdekelt fél meg kíván tartani. Ilyenek például a többszintű kormányzás a régiók képviselőivel, emellett a helyalapú megközelítés, amely elismeri a területek sajátos fejlesztési szükségleteit és cseppet sem elhanyagolható módon a partnerség elve is, amely arra törekszik, hogy minden érdekelt felet bevonjon a programok tervezésébe és végrehajtásába. Kulcsfontosságú kihívást jelent a politika jövőbeli kapcsolata a helyreállítási és ellenállóképességi eszközzel (RRF), amely a világjárványt követő rövid távú helyreállítást támogató ideiglenes eszközként működött és működik. Kétségtelen, hogy az RRF jelentős hatással van, illetve lesz a 2027 utáni uniós beavatkozási struktúrára, biztosan tanulni fog mind az Uniós intézményrendszer, mind a tagállamok összessége az eszköz működésének, felhasználásának módjából. Egy adekvát kérdés lehet például, hogy az EU tagállamai hajlandóak lesznek-e ismét közösen hitelt felvenni.

A korábbi reformok ütemére is alapozva biztonsággal feltételezhető, hogy a 2027 utáni kohéziós politika szabályait, keretét meghatározó jogalkotási folyamat a finanszírozási időszak vége előtt körülbelül két évvel, 2025 első felében kezdődhet el. Bár a kohéziós politika jövőbeli kialakítására vonatkozó beavatkozások ezt követően is lehetségesek, a társjogalkotók közötti tárgyalások előrehaladtával sokkal kisebb befolyással bírnának.