Az EU és Kirgizisztán a szankciók kijátszása miatti aggodalmak ellenére állapodott meg

Az együttműködés új korszaka 

A megállapodás új fejezetet nyit az EU-Kirgiz kapcsolatokban, felváltva az 1999-es Partnerségi és Együttműködési Megállapodást (PCA). Az EPCA célja a politikai párbeszéd és az együttműködés erősítése számos területen, beleértve a kutatást, az innovációt, az oktatást, a környezetvédelmet és az emberi jogokat. Emellett kiemelt figyelmet fordít a kül- és biztonságpolitikai együttműködésre, különös tekintettel a konfliktusmegelőzésre, válságkezelésre, kiberbiztonságra és regionális stabilitásra. 

Gazdasági és stratégiai előnyök

A Kirgiz Köztársaság 2016. óta élvez előnyös hozzáférést az EU piacához a GSP+ (Generalised Scheme of Preferences) révén, amely jelentősen fellendítette a kereskedelmet. 2023-ban az EU-Kirgiz áruforgalom 116%-kal nőtt, elérve a 2,845 milliárd eurót. Az EPCA várhatóan tovább erősíti ezt a gazdasági kapcsolatot, különösen az olyan feltörekvő ágazatokban, mint a zöld és digitális átmenethez szükséges kritikus nyersanyagok.

Miközben az EPCA célja az együttműködés erősítése és a nemzetközi normák betartása, egyre növekvő aggodalmak merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy Kirgizisztánt az Oroszországgal szembeni szankciók kijátszására használják.

Beszédes számok

Kirgizisztán és Németország kereskedelmi adatai nagyon szembetűnők. Míg 2021-ben Németország mindössze 59,3 millió dollár értékben adott el árukat és szolgáltatásokat Kirgizisztánnak, addig 2022-ben 353 millióért, majd 2023-ban már 778 millió dollár értékben. Tehát nem egészen két év alatt több mint tizenháromszorosára nőtt a német export értéke. A 2023-ban Kirgizisztánba kivitt áruk közül a legfontosabb termékkategóriák a járművek, a gépek és az elektronikus eszközök voltak, amelyek a Németországból történő kirgiz import kétharmadát tették ki.

A közép-ázsiai ország Oroszországba történő exportja több mint kétszeresére emelkedett 2021-ről 2022-re, ami jelentős növekedés. A legfontosabb Németországból importált termékkategóriákban azonban különösen kiugró növekedés figyelhető meg. A háztartási- és munkagépek kivitele Oroszországba több mint huszonhétszeresére (!) nőtt, míg az orosz-ukrán háború előtti évben éppen meghaladta a 2 millió dollárt, addig 2022-ben már átlépte az 57 millió dolláros értéket. Az elektronikus eszközök és berendezésekből Kirgizisztán 2022-ben (27,3 millió dollár) már majdnem ötször többet szállított Oroszországba, mint 2021-ben (5,78 millió dollár). Az elmúlt két évben a járműszektorban is jelentős, majdnem kétszeres volt a kirgiz exportnövekedés.

A kirgiz álláspont: nem lehet ellenőrizni

Edil Baisalov, a kirgiz miniszterelnök-helyettes, nemrég a Deutsche Welle-nek kijelentette, hogy az ország nem érdekelt abban, hogy segítse Oroszországot a nyugati szankciók megkerülésében. Azonban az interjúban elismerte, „szabadpiaci gazdaságot építettünk, és ezért nem tudjuk ellenőrizni a millió tranzakciót és a több százezer vállalkozást. Nem tudhatjuk, mit írnak alá, és hova viszik” – magyarázta Baisalov.

Hozzátette, "felkértük az európaiakat, hogy tájékoztassanak minket a kirgiz vállalkozások által kötött kétes szerződésekről. Ők felemelték a kezüket, és azt mondták, hogy ez lehetetlen. Mint ahogy az is, hogy totális ellenőrzést követeljenek tőlünk".

Dilemma

Az EU számára komoly dilemmát jelent a Kirgizisztánnal való kapcsolat. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az ország cinkos az európai szankciók kijátszásában, ugyanakkor Oroszország térvesztésével hatalmi vákuum alakulhat ki a térségben. Ezt a vákuumot valószínűleg előbb-utóbb egy másik hatalom, legnagyobb eséllyel Kína töltheti be.

Az EU tehát egy nehezen kontrollálható helyzetben, folyamatosan kénytelen kényes egyensúlyok megtartására ügyelni. Egyrészt fenn kell tartania és erősítenie kell a közép-ázsiai országokkal, köztük Kirgizisztánnal való gazdasági és politikai kapcsolatait, hogy megelőzze a kínai befolyás túlzott növekedését. Másrészt biztosítania kell, hogy a kivetett szankciók érvényesüljenek, és meg kell akadályoznia azok kijátszását, hiszen ez gyengítené a nemzetközi szankciórendszer hitelességét és hatékonyságát.